Chapter 03

 London szeme

 Miután be vallottam magamnak hogy szerelmes vagyok eldöntöttem hogy nem mondom el senkinek. Erre itthon ez teljesen ki ment a fejemből és el szóltam magam. Persze utána Josh meg rohamozott a kérdéseivel hogy: Honnan ismered?  Hol találkoztatok?  Hány éves?  Hogy néz ki?  Hol lakik? Mit dolgozik? Mit akar tőled? Nagyjából csak annyit kellett volna ki nyögnöm neki hogy Louis a parkban találkoztam vele és ő meg vigasztalt. De nem mondtam mert még magam sem tudom ezeket a válaszokat. Nem olyan rég ismertem meg nagyon aranyos és kedves. Az ember szépsége belülről fakad. Igen ám. De akkor én milyen vagyok? Tudok rossz is lenni. De csak ha akarom. Én akarom ezt az egészet? Josh kérdései mellett fel rohanok a szobámba. Bezárom az ajtót. Most senki se zavarjon! El kell gondolkodnom. Le feküdtem az ágyra és agyaltam.

~Másnap reggel

Rémálmok gyötörtek egész éjszaka. Ezért úgy aludtam mint aki be van zárva és ki akar menni. Rémálmomba ott volt Louis és nem lehettünk együtt. Ezért én le szúrtam magam egy késsel. Áhh persze hogy ésszerű Louist szeretem. Hogy mondjam el neki? És mi van ha van barátnője? Akkor tényleg öngyilkos leszek.

A hajam biztos rakoncatlanabb mint én. Ki megyek a fürdőbe és meg néztem magam. Szent Úristenem. Úgy nézek ki mint aki egy madárfészket hord a fején. Gyorsan fogtam a hajkefémet s kifésültem. Egy kicsivel már jobban nézett ki. Végül csak simán össze kötöttem. Fel húztam egy farmer rövidnadrágot s sárga trikót. Meg szemléltem magam a tükörben és  a tükörképem elégedetten nézett vissza. Meg fordultam és elindultam lefelé. Most nem volt kupi remélem is hogy nem volt tegnap buli. Ettem egy tál müzlit. Miután végeztem Josh nem volt sehol. Még mindig. Elő vettem a telómat és tárcsáztam " Bátyesz " - t.

- Josh hol vagy már? - ordítottam mikor felvette.

- Helló. Te meg ki vagy?

- A lakó társa. Miért maga?

- A barátnője vagyok.

- Oké. Nálad van akkor?

- Igen.

- Köszi. Akkor jó. Mond neki hogy kerestem. Szia.

- Szia.

Mióta van barátnője? Na mindegy mit csináljak? Fel baktattam a lépcsőn be a szobába. Fel nyitottam a laptopom tetejét és felnéztem Twitterre. Írtam hogy akinek van kedve vezessen körbe Londonban. Valamiféle Harry válaszolt hogy gyere a parkba. Melyik parkba? De inkább nem kérdeztem vissza. Elindultam ahoz a parkhoz amelyiket ismerem. Hamar oda értem a deszkámmal. Már messziről integetett egy göndör hajú srác. Magam mögé néztem, nincs ott senki. Akkor csak nekem integet. Vissza integetettem és elé gurultam.

- Szia. Harry?-kérdeztem félénken.

- Persze. Mehetünk? - nézett rám miközben nyújtotta a kezét hogy fogjam meg. Vállat vontam és így tettem. - Amúgy honnan tudtad hogy ez a park?

- Szép emlékek fűznek ide. Itt lettem szerelmes. Áhh mit beszélek, dehogy. Nem mondtam semmit. - magyarázkodtam miközben tiszta vörös pírban égett az arcom.

- Mi a vezeték neved?

- Hát legyen annyi elég hogy én egy őrült dobos húga vagyok. Téged?

- Harry Styles.

- Ismerős ez a név. Veled kameráztam. Vagyis te is ott voltál csak nem pont veled hanem a fekete hajúval.

- Gondolom. Na de gyere. -mondta egy kicsit hagosabban és elkezdett húzni. Majdnem elestem de meg fogott. - Jaj vigyázz magadra. - ölelte át a derekam az egyik kezével és így mentünk egészen addig míg egyenes volt az út de mikor kanyarhoz értünk mindig elestünk. Akkor nagyot röhögtünk mikor rajtam feküdt az már nem volt vicces hanem zavarba ejtő. Ikyenkor gyorsan le gurult rólam és egymás mellett a földön nevetünk. Minden egyes utcára mond véleményt és segít hogy ha a Starbuck's - ba akarok menni akkor hogyan rövidítsem le az utat. Végül meg állt és én körbe néztem. A London Eye előtt vagyunk. London Szeme. Gyönyörű elnevezés. Mindig erről álmodtam. Mint New York-ról. De bele szerettem az országomba azon felül bele zúgtam Londonba.

- Gyönyörű.-álmélkodtam és le léptem a deszkáról. Harry nagy keze még mindig a derekamon nyugodott.

- Gyere. Álljunk be a sorba ha fel akarsz oda menni.-mutatott az óriás kerékre és felvette a deszkát. Gyorsan oda siettem mielőtt oda ért volna még egy "szerelmes" pár.

- Azta vattacukor. Kérsz? -vettem észre a standot.

- Igen.-mosolyodott el s ezzel megjelentek a gödröcskéi. Eddig még észre se vettem hogy vannak. Vettem egy nagy jobban mondva óriási vattacukrot. Kéket választottam mert az a kedvenc színem. Oda futottam Harryhez aki a helyünket foglalta.

- Tessék óriási. - téptem le egy darabot.-Bajusz. -nyomtam fel az arcomra.

- Bajusz kapitány. -röhögött és ő is nyomott egyet magának. - Wáó érettnek érzem magam.

- Pedig nem vagyunk azok.-röhögtem. - Nagyon jól áll a kék bajusz. - nyúltam oda és meg akartam pödörni mikor le esett róla. - Ahj már a bajszom. - szomorkodott.

- Most akkor a tied az enyém.-lépett oda és a fél bajszomat leharapta.

- Hé ez nem ér. - nyomtam bele a szájába-Inkább edd meg. -mondtam és be szálltam az óriás fülkébe. Harry jött utánam és le rakta a deszkát. Elindultunk.

- Azta de szép. - léptem az ablakhoz. Aztán eszembe jutott hogy tériszonyom van. - Úristen de magas.

- Félsz a magasságtól?-lépett oda mellém.

- Ahham. Egy kicsit. Nem-nem, nagyon. -ültem le a közepére.

- Ne félj mindjárt le szállunk. - guggolt le elém és a kezét a térdemre rakta. Nyugtatás képpen. Nem segített valami sokat. De örülök neki hogy most itt van, mert ha egyedül lennék biztosan már rég bepánikoltam volna.

- Köszi. - mosolyodtam el. Majd bele haraptam a vattacukorba. Meg rágtam lassan majd nagyot nyelve fel álltam. Hamar földet értünk aminek nagyon örültem. Elindultunk most én mentem Harry mellett mert neki meg tetszett a deszkám. Egy parkba mentünk mert még nem ettük meg a vattacukrot. Le ültünk egy padra közel egy szép szökőkúthoz. Meg kértek hogy csináljak egy képet. Csináltam nagyon jó lett. Bár az emberkék nem voltak valami modell alkatuak nagyon jól mutattak a szökőkút előtt. Pont az utolsó falatokat ettem a vattacukorból, nem tudom hogy hová tűnhetett a pálcika de eltűnt, mikor Harry le fröccskölt.

- Bomba támadás.-lökött bele a vízbe.

- Héé ez nem ér nem voltam fel készülve. -nevettem és őt is be húztam a vízbe. - Most vissza kapod. - nyomtam le a víz alá és rá ugrottam. Mikor víz alá került és nem jött vissza egy kicsit megijedtem. Körbe néztem nem volt senki aki segíthetne.

- Csak nem engem keresel?-bukkant fel előttem és most én kerültem be a vízbe. Nagy vízi csatát vívtunk mikor elkezdett be sötétedni. Ki ültünk a szélére és én el kezdtem fázni.

- De hideg lett hirtelen. - vaccogtam és elkezdtem dörzsölni a karom.

- Gyere ide.-ölelt meg és magához húzott.

- Köszi de inkább haza mennék mert a végén még te is meg fázol.-húztam fel magam után. Elindultunk ő egy másik irányba a deszkámmal, de ezért haza találtam egyedül is. Még utoljára át mennve azon a parkon ahol találkoztunk. Meg pillantottam Louist. Ahogy a padon ül és zenét hallgat. Gyorsan haza futottam és at öltöztem. Mustár színű hosszú nadrág egy fehér pólóval. Biztonság kedvéért a fekete bődzsekimet is fel húztam. Meg szárítottam a hajamat. Végül fel húztam a fehér converse-ém és elindultam. Jó lenne ha most itt lenne a deszkám.

Eközben:

Harry és Diana elváltak. A fiú a deszkára ugorva indult haza. Nagyon gondolkodott. Tetszett neki a lány. Mert titokzatos volt és vicces. Harry elgondolkodva ért haza a fiúkhoz. Le tette a deszkát és ki ment a konyhába ott találta a szőke barátját aki éppen a száját tömte.

- Hol voltál? - kérdezte tőle.

- Egy nagyon szép lánnyal votam. Diana a neve.-mondta és vissza gondolt az elmúlt percekre.

- Én is ismerek egy Dianát. - jött be nagy hevesen a konyhába Louis.

- Igen? És hogy néz ki?-kérdezte Harry meg fordulva és a barátjara nézett.

- Hát szőke haja van. Nem inkább szökés barna. Nagyon aranyos. És kedves meg vicces. - mondta el Louis. Harry nagyot nézve vissza a gondolt a gyönyörű lányra. Pont illett rá a leírás.

- Kár hogy szerelmes.-mondta szomorúan Harry.

- Van barátja? -kérdezte nagy szemekkel Louis.

- Azt ne mondta el. Én meg nem kérdeztem. - mondta Harry és ivott egy pohár narancslevet.

- Mennem kell.-jelentette ki Louis és elindult. A kezében vitt egy nagy szatyrot. Majd egy elhagyatott helyen felvette az álcáját. Egész úton csak a lány járt a  fejében. Vissza gondolt hogy egy nap látta őt egy padon ülve sírva. Egyből meg sajnálta de nem csak a sajnálata vezette őt oda. A lány szépsége is meg fogta őt. De a barátnője miatt nem lehetett szerelmes másba. Elindult a padra ami immár számára törzs helyé vált. Le ült és várta a lányt. Tudta hogy úgyis el fog jönni. És jött. A lány meg érkezett. Louis fejébe egyből lejátszólodott hogy oda lép hozzá és meg csókolja majd le veszi az álcát és el mondja hogy nagyon sajnálja.

- Szia.-köszönötte a lányt vidáman. A lány zavarba jött ahogy mosolyogva rá nézett.

- Szia. - köszönt vissza félénken. - Hogy hogy itt vagy?-nézett rá és le ült mellé.

- Én csak.... nem tudom. Valami mindig ide köt. - néz rá Louis és elmosolyodik.- az a valami te vagy. - mondja és lehajtja a fejét. A lány elpirulva tekergeti az egyik tincsét.

- Köszönöm. - mondja és el bámul a messzeségbe. Louis nem tudja mit csináljon. Ezért csak fel áll és el akar menni. Nem tudja hogy hogy lehet ilyen gyenge.

- Várj már. Hová mész? - néz rá a lány.

- Nem tudom. - mondja és vissza ül. Elkezdenek beszélgetni. Louis rá jön hogy el kell mondja az igazat neki.