Chapter 02

 Azt hiszem... 

Reggel komás fejjel keltem. Persze nagyon jó volt aludni az új házban ami nagyon szuper volt. Nyitott ablak segített rajta mert másképpen megsültem volna. Álmomban szerepelt az a fiú akivel találkoztam a parkban. Reggel kezdődött és este fejeződött be. El mentünk randira és tök jót beszélgettünk. Jól éreztem magam. És ha ez élőben talán meg történne akkor is jól érezném magam. Tegnap is nagyon jó volt valakivel beszélni. Aki meg értően ott állt mellettem pedig még a nevemet se tudja. Na de ennyit az álmokról. Fel kelltem és a bátyókám már rég fent volt. Szerencsémre nem dobolt ezért tudtam aludni. Fél 10-ig. Mert én ha munka van nem tudok hatnál tovább aludni mert akkor egész nap álmos vagyok. És vágyom vissza az ágyba. Ma tovább aludtam de nyár van ezért csak ha munka lesz akkor kelek majd talán nyolckor. Ma úgyis egész végig otthon leszek vagy el nézek a parkba. Mert elgondolkodtató ez a téma mi is? Neki mentem sikeresen az ajtó félfának. - Áhh a francba.-szitkozódtam suttogva. Majd lementem a konyhába. Éppen Josh volt ott és valamin nagyon dolgozott. Én a válla felett rá pillantottam és láttam hogy csak rajzolgat. Vállat vonva mentem a müzlis tálamért majd le raktam az asztalra. Ekkor vette csak észre hogy be jöttem.

- Jó reggelt Álomszuszék!-köszöntött mosolyogva.

- Jó reggelt neked is.-bicentettem felé egy aprót. - Mióta vagy fenn?

- Mióta elmentek a haverok. Tegnap nagy buliról maradtál ám le.-néz rám kalyán vigyorral az arcán.

- Aha persze, gondolom.-sziszegem.

- Most gúnyolodsz?-nézett fel nagy szemekkel.

- Nem dehogyis. Csak most keltem fel.

- Ja oké. De akkor is egy állat buliról maradtál le.

- Azt meg hiszem.-vettem észre a rendetlenséget az egész házban. - Ugye az én szintemen senki sem volt?

- Nem hinném mondtam hogy ne menjenek.

- Biztos annyira hallgattak rád. - mondtam és ki dobtam egy műanyag poharat a kukába. Elő vettem egy nagy kukás zsákot.

- Ma takarítunk akkor ha annyira tetszett. -röhögtem ördögien. A kezébe nyomtam és elkezdtem söpörni. Miután végeztem Josh össze szedte az összes műanyag poharakat és az egyéb hulladékokat. El mostam a tányérokat, és az össze törteket is kidobtam. Biztos bazi nagy volt. Csak nem izgat. Délután egyre kész is voltunk. Igaz a ház nem csillogott-villogott de azért tiszta és rend volt. Gondoltam meg fürdök és el megyek sétálok egyet. Meg fürödtem és felvettem a kedvenc nyári ruhámat ami nagyon szép virágos volt. Még Joshtól kaptam. Le futottam és épp a converse cipőmet húztam mikor ki jött utánam.

- Hová mész? - nézett le rám a földre kíváncsian.

- Sétálni megyek.-mondtam el neki az ötletem.

- Hiszi a piszi. Kivel találkozol?

- Senkivel. Mondom hogy sétálni megyek.-ismételtem meg magam.

- Oké oké. De ne maradj nagyon el.

- Értem majd jövök. -mondtam és elindultam a park fele. Megint neki mentem egy oszlopnak.

- A picsába már. -mondtam és arrébb léptem mikor meg szólalt  a telefonom.

- Halló? -szóltam bele.

- Szia.-röhögött valaki a túl oldalon.

- Ismerlek?

- Nem is ismered meg a hangom?

- Most hogy mondod. Te vagy a fűrészes hapi?

- Nem. Én vagyok Zayn. Tudod. Tegnap kameráztunk.-dünnyögte és fel nevetett.

- Áhh szia. Mizu?-ugrott be a fekete hajú srác képe. - Várj csak, honnan tudod a számon?

- Titkos forrás. Psszt!

- Oké.

-  Amúgy semmi. Unatkozok és gondoltam fel hívlak. Milyen volt a buli? Jó tudom te aludtál. Tök édi vagy alvás közben.

- Mi van? Ott voltál?  Láttál aludni? Mi van? Még is hogy képzelted hogy hogy be jössz a területemre? Meg tiltotta Josh! -buktam ki.

- Amúgy neked Josh ki?

- Nem mondott semmit? Jajj de jó. Amúgy semmi közöd. - röhögtem ki és le raktam a telefont. Tovább ballagtam míg meg nem pillantottam a tegnap talált padomat. Gyorsan le ültem és elő vettem a könyvet amit hoztam. Nagyban olvastam mikor valaki le ült mellém.

- Szia.-köszönt a tegnap meg ismert srác. - Azt hittem nem leszel itt és hogy én vagyok olyan babonás hogy be gondoltam.

- Hát. Nem én is ide jöttem sok jó emlék fűz ide. Ami tegnap történt jó az csak egy-hadonásztam a kezemmel magyarázás közben. Felnevetett és elmosolyodott rajtam. Gondolom.

- Mizu?

- Semmi. Egy sráccal beszéltem aki aki nem tudom hogy honnan de valahonnan meg tudta a számom.

- Engem is szoktak hívogatni. De csak azért hogy fizessem a lakbért.-nevetett. Én vele nevettem.

- Veled mizu?-kérdeztem vissza.

- Semmi. Fáradt vagyok. Hogy vagy? Jobban mint tegnap?

- Hát ki aludtam magam az egyszer biztos. -nyújtozkodtam és el nyomtam egy ásítást.

- Én is aludnék még, csak a meló. Amit annyira unok.

- Tényleg nekem is kell egy jó munkahely.-csaptam a combbomra.

- Most nem tudok ajánlani semmit. Bocs.

- Semmi baj. Majd lesz. Valamikor. Vagy vissza megyek dolgozni a szüleimhez.

- Oké azt csinálsz amit akarsz.-dőlt hátra a padon.

- Nem nem azt majd ha 18 elmúltam.

- Miért mennyi vagy?-ült fel hirtelen.

- Csak 17. Nem sokára leszek 18. December 24.-én. Télen. - röhögtem magamon.

- Jé én is akkor születtem csak nem 95-ben hanem 91-ben.-mosolyogott.

- Mekkora véletlen. Azta.-hülledeztem. Majd magamon nevetve hátra dőltem a padon.

- Amúgy hogy hívnak? -törte meg a csendet.

- Diana. Téged?

- Louis Tom.... De hogy kell írni a Dianát?-fejezte be a fél mondatot azonnal mikor elkezdte mindani a vezeték nevét.

- Úgy ahogy hallod. És a Louist L-u-i- nak? - Nem L-o-u-i-s.

- Értem. És mit dolgozol?-kérdeztem és láttam hogy gondolkodóba esett.

- Hát öhm...én pincérkedek.-nyögte ki és én azonnal el is képzeltem.

- Az jó dolog. Hány embert öntöttél már le?-vigyorogtam.

- Ha tudni akarod túl léptem már az ötvenet. - röhögött.

- Gratulálok. - néztem az órára. Már két órája itt vagyunk. De elszaladt az idő. Wáó!

- Ez nagy. Már két órája beszélgetünk. - nézett rá az órámra. - Amúgy tetszik a ruhád. - nézett végig rajtam és elmosolyodott. Én elpirultam ami nagyon ritkán szokott történni.

- Köszi. - nyögtem ki mikor levegőhöz jutottam. - Te....-akartam mondani de elkezdett csörögni a telefonja.

- Igen? Nem most nem érek rá. Jól van. Egy perc és ott vagyok.-tette le és állt fel mellőlem. - Húgom volt. Nem találja a kedvenc pulcsiját.-mondta. De aranyos.

- Jól van menjél is nehogy sírjon. - löktem meg hogy induljon.

- De még el se köszöntem. - jött vissza és meg állt előttem. - Szia.-vigyorgott és most elidult. Néztem távolodó alakját. Ami nem volt a leg vékonyabb de én sosem kívülről ítéltem. Egy kicsit olvastam még és utána haza indultam. Figyeltem hogy még egyszer ne menjek neki az oszlopnak. Sikerült is. Aztán eszembe jutott hogy ha lenne bicikli vagy deszka nem kéne gyalog járkálni. Észre vettem egy deszkás boltot és egyből be is mentem.

- Jó napot.-néztem körbe. Egy eladó fiú volt. Biccentett és levette a fejéről a fül hallgatót.

- Miben segíthetek?

- Ööö...deszkát szeretnék. Meg valami felszerelést.-néztem körbe és meg néztem a sok-sok színes vagy fekete, barna deszkákat.

- Kezdő vagy? - jött ki a pult mögül.

- Hát.... igen..

- Akkor kell neked bukósisak és könyök meg térdvédő.-adta a kezembe az említetteket.

- És mennyibe kerül?

- Kezdő vagy. Akciósan adom. De csak most és csak neked.- kacsintott.

- Köszi. - ugráltam és le raktam a cuccokat a pultra. - És a gördeszka?

- Azt innen válassz mert ezek a kezdők. -mutatott a mögötte lévő állványra. Egyből észre vettem egy graffitiset ami nagyon megtetszett.

- Azt akarod?-jött mellém és le emelte onnan. -Én is ilyennel kezdtem.

- Azt hiszem igen. Ez jó lesz.-álltam fel rá ami majdnem ki gurult alólam. És el is estem volna ha az eladó nem fog meg.

- Ezt még gyakorolni kell.-nevetett.

- Majd bele jövök. - húztam be a nyakam.

- Ennyi lesz?

- Igen.

- 0.04 font. Akciósan.

- Köszönöm. -adtam oda a pénzt és a felszerelést egy zacskóba raktam a deszkáról le téptem a műanyagot és ki dobtam a kukába.

- Csak ügyesen. Szia. - mondta én meg bólintottam és elindultam. Majdnem megint elestem de sikerült hazáig jutnom.

- Na végre azt hittem hogy sosem jössz haza.-ugrált előttem a nagyobb tesóm. Néha úgy érzem én vagyok az idősebb. Én csak sóhajtottam elraktam a deszkát a szekrénybe és lerugtam magamról a cipőt.

- Mi van veled?-nézett rám.

- Azt hiszem... szerelmes vagyok.