Chapter 04

Kedves Olvasó!

Annyira sajnálom hogy tegnap nem tudtam rakni részt mert elaludtam. De meg hoztam. És ugyanúgy keddenként jönnek majd. Jó olvasást. További szép estét. xoxo. :)

__________________________________________________

 Titok

Nem tudom.  Louis ma este nagyon furcsán viselkedett. Folyton zavarba jött. Én is. Úgy érzem valamit nem mond el nekem. Nem. Tudom hogy nem mondja el. De nem kérdeztem rá. És nem is fogok, nem szeretném ha rosszat mondanék neki. Mindig jóba akartam lenni mindenkivel ezért semmi értelme meg is bántani valakit. Louis adott egy karkötőt. Ugyanolyan van neki is. Barátság karkötő. Nem értem. Két órát beszélgettünk és neki megint el kellett mennie. Én egyből haza futottam és írtam Twitteren Harrynek hogy találkozhatnánk-e? Egyből azt írta menj a szökőkúthoz. Oda rohantam szél sebesen. Harry már ott várt. Nem tudom miért de a nyakába ugrottam és elkezdtem zokogni.

- Mi a baj? - simogatta a hátam.

- Én tudom hogy nem mond el valamit Louis. - szipogtam és fel néztem rá.

- Louisnak hívják azt akibe....? - kérdezte nagy szemekkel.

- I-igen. - nyökögtem és elkezdtem nézni a cipőmet mintha az olyan érdekes lenne.

- Gyere mondj el mindent. - fogta meg a kezem s rá kulcsolta az ujjait. Elindultunk sétálni és mindent el mondtam neki. Mikor már nagyon sötét lett Harry mondta hogy menjek be hozzá. Nem eleneztem. Be mentünk és le ültetett a kanapéra. Hozott nekem forró csokit. Meg ittam és le raktam az asztalra. Mikor meg éreztem az ízét elnyomott az álom.

Eközben:

Dianát el nyomta az álom Harry forró csokoládéja után. Harry pont a sajátját csinálta és mikor kész volt a lányon gondolkodva ment vissza a nappaliba. Látta hogy el aludt ezért csendbe kezdett el mozogni. Meg fogta a bögréjét és ki vitte a konyhába. Vissza gondolt arra ahogy ott alszik. Nagyon aranyosnak találta. Gyorsan megitta a saját innivalóját és vissza ment a nappaliba. Lehajolt a lány elé és a karjaiba vette.

- Inkább én alszok itt. - suttogta és felvitte a szobájába. Le rakta a nagy francia ágyba és be takarta. Vissza ment a konyhába és el mosta a bögréket. Aludni készült de nem hagyta nyugodni az a gondolat hogy a lány most az ő ágyába alszik. Vissza ment és meg nézte. Be feküdt mellé és figyelte ahogy vette a levegőt. Majd később őt is el nyomta az álom. A lánnyal álmodott, hogy végre az övé lehet. Hogy el mondta neki hogy, szereti. Mert még magának se valotta be de szerelmes belé. Mocorgást halott és a hold fényben látta hogy a lány ült fel.

- Hol vagyok? - állt fel Diana és körbe nézett a szobába majd mikor észre vette Harryt értetlen fejet vágott. Nem értette hogy miért van itt?

- Nálam. - mondta Harry és ő is fel ült.

- De... Hogy kerültem ide? - nézett rá ijedten. A lány nem tudta hogy Harry mit akar tőle. De Harry nem akar semmit csak azt hogy ő boldog legyen.

- Hát az úgy van hogy írtál Twitteren hogy kivagy és találkozzunk. Találkoztunk és el mentünk beszélgetni. Nagyon későre járt mikor eszedbe jutott hogy álmos vagy. És fel ajánlottam hogy csinálok forró csokit, miután meg ittad el aludtál a kanapén. És én inkább fel hoztalak hogy mégiscsak te vagy a vendég te aludj jobb helyen. Én akartam aludni a kanapén csak mi van ha fel kelsz vagy ilyesmi ezért vissza jöttem meg nézni hogy hogy alszol. Nagyon szép vagy alvás közben ezért le feküdtem melléd és néztem ahogyan alszol. Bocsi. - hadarta ek neki Harry. A lány mosolyogva halgatta.

- Köszönöm. - lépett oda Harryhez és meg ölelte - Csak Louis. - szipogott. Harry vissza ölelte és úgy szorította hogy majdnem meg fulladt.

- Ma este ne gondolj rá. - kérte a fiú. A lány bólintott egyet és el engedte Harryt.

- Szerelmes vagyok. Tudod milyen érzés azt gondolni hogy van barátnője? Azt hogy mi van ha ő nem érez semmit? - sorolta Diana.

- És tudod milyen érzés az, hogy szerelmes vagyok beléd? - kérdezte Harry. A lány meg lepetten nézett rá. Nem gondolta volna hogy Harry szerelmet fog vallani.

- N-nem. - mondta a lány s le hajtotta a fejét.

- Ne gondolj Louisra. - emelte fel az állat Harry. - Most próbáld meg elfelejteni. - hajolt le hozzá és ajkait az lányéra nyomta. Diana nagyon meg lepődött mert ő neki még nem volt kapcsolata és még nem is csókolózott. Csak iskolában mikor rá másztak a fiúk. Egész testével Harry felé fordult és a hajába túrva közelebb húzta magához, vissza csókolt. Harry magában éljenzett és játszott a lány ajkaival. A lány térdhajlatához nyúlt és fel emelte, Diana nyakába kapaszkodott és engedte hogy le fektesse az ágyra.

- H-Harry... Nem..-lihegte. Harry egy pillanatra sem állt meg de mikor  a lány eltávolodott az ajkaitól kérdőn pillantott rá. - Sajnálom... -mondta és mellé feküdt.

- Nem Harry... Nem az mondtam hogy nem akarom... Hanem hogy nem kéne ezt csinálni. -mosolyogta a lány.

- Igazad... van. - jött rá a fiú hogy Dianának igaza van.

- Asszem én most haza megyek. - emelkedett fel az ágyról Diana.

- Maradj még itt... - fogta meg Harry a karját és vissza húzta maga mellé.

- Nem hinném hogy jó ötlet lenne... - ellenkezett.

- Na légyszí csak egy kicsit. - nézett rá  Harry és elmosolyodott.

- Jó... Öt percet.. - egyezett bele. Harry vállára döntötte a fejét és le csukta a szemét. Mélyen szuszogtak míg Harry el aludt. Diana nagyon aranyosnak találta de itt volt annak az ideje hogy el menjen innen. Ki bontakozott az öleléséből, le szállt az ágyról és az ajtóhoz sétált. Le nyomta ami egy halk kattanással jelezte hogy ki nyitódott. Ki lépett az ajtón és neki ütközött egy vázának ami majdnem el dőlt.

- Uramisten... - sóhajtott és vissza állította. - Ki van ott? - suttogta valaki. Diana össze rezzent és elindult le a lépcsőn ki az ajtón.

- Hál'az Isten. - szólalt meg halkan és elindult hazafelé. Futott futott és futott. Otthagyva Harryt, be rontott a házba.

- Diana te vagy az? - kérdezte Josh azonnal mikor meg halotta az ajtó csapódást.

- Én vagyok az. - motyogta Diana és fel indult a szobájába.

- Szia! Még tudhatom mégis hol a francba voltál?! - rivalt rá a húgára.

- Az egyik barátomnál. - mondta és duzzogva fel ment a szobába, hangosan becsapta az ajtót és az ágyra vágódott.

~Másnap reggel~

HARRY 

Álmosan nyitottam ki a szemem.

- Ne Diana. - motyogtam mikor csak hűlt helyére pillantottam. Ki kászálodtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Arcot mostam és húztam egy melegítő nadrágot meg egy sima fehér pólót. Le mentem a srácokhoz akik már felfrissülten a konyhába kávézgattak.

- Jó reggelt. - mondtam és le ültem az egyik székre ami a helyem volt.

- Mit csináltál este hogy ilyen holtkoros vagy? - kérdezte egyből Liam.

-  Sokáig fent voltam. - vontam meg vállam.

- Csak nem egy új szerzemény? - vigyorgott rám Lou.

- Ha tudni akarod Diana volt nálam. - csattantam fel és ki mentem a konyhából.

- Várj már! Milyen Diana? - jött utánam Lou.

- Csak tudod... Mert hogy nem ismerős Louis? - néztem rá lenézően.

- De de az... De ő nem engem... - motyogta és neki dőlt a falnak. - Mi van Louis-val?

- Tényleg nem tudod... Hogy beléd szerelmes? - néztem rá nagy szemekkel és elé léptem.

- Nem dehogyis...Nem belém... Egy másik Louist szeret. - sóhajtotta.

- Milyen másik Louist szeret? - förmedtem rá.

- Hát... Nem saját magamat mutatom neki... - mondta olyan hanggal mintha most azonnal elsírná magát.

- Mi az hogy nem magadat!? - rivaltam rá ismét.

- Hát... Mikor találkoztunk, akkor... Pont nem magam voltam... - akadozott a hangja és minden egyes fél mondatnál elbicsaklott a hangja.

- Ezt mégis hogy érted? - kiabáltam.

- Hát... - kezdte de én bele vágtam.

- Csak nem azt mondod hogy éppen be voltál öltözve? - döbbentem rá.

- De. - mondta és ki rohant a házból. Hogy lehetett ekkora marha? Meg kell mondja neki hogy ki ő! Ez természetes. Vissza mentem a konyhába.

- Szerintetek Lou megint milyen hülyeségbe keveredett? - dörmögtem az orrom alatt.

- Nem. Tudsz valamit? - nézett rám a szőke barátom.

- Ha te azt tudnád. - sóhajtottam és ittam egy csésze kávét.