Chapter 01

Kezdetek

Nagyban szól a zene. Nem hallok semmit se senkit nem figyelek senkire. Nyári szünet van. Végre azt csinálhatok amit szeretnék. Bulizhatok, bár felelősséggel és oda figyelmességgel nehogy túl sokat igyak. Már volt olyan is de az nagyon de nagyon rosszul végződött. Tök baró hogy el mehetek Londonba és meg nézetem az óriás kereket. Kiskoromban mindig olyan műsort néztem amibe óriás kérek volt. Volt benne a kínai és még valamelyik országból arra már nem emlékszem de el döntöttem hogy egyszer majd én is eljutok valamelyikhez. És most be következik. Bár London nem a szerelmesek városa inkább az Párizs de én ugyan úgy szeretem. Bár Manchesteren kívül sehol se voltam nagyon mert a családom és én nagyon elfoglaltak vagyunk. Van egy kis vállalkozásunk ami olyan kis termelőknek segít. Borral foglalkozunk. Mármint sok szőlőnk van. Sokat kell vele foglalkozni. Apám mindig csak dolgozott permetezni járt vagy tárcsázni. Alig volt otthon. Mi Joshal a gyerekek ránk van bízva a bizonyos meccés, törzs pucolás meg az ilyesmik. Anyukám meg a laptopja megszállotja. Ő csinál címkéket és ő az ilyen ügyekben mindig benne van. Ha valamilyen össze jövetel van. Mindig meg vagyunk rá hívva. Mi ajánljuk a borunkat. Amit az emberek örömmel meg isznak. Egy csomó híres ember már ivott a borunkból amire büszkék vagyunk. A munka mellett jártam még kisegítő iskolába hogy le tudjak érettségizni. Míg igy nagyban gondolkodom hogy hogyan is teltek az évek. Rá jövök hogy a bátyám itt van a szobámba.

- Szia. Hát te?-ültem le mellé az ágyra.

- Arra gondoltam hogy el mehetnénk meg nézni a házat. A házadat. Úgy értem a miénket. Én már nagyon kíváncsi vagyok.-mondta mosolyogva és fel áll.

- Oké. Már én is kíváncsi vagyok. - ugrottam fel és ki futottam a szobából.

- Várj már. Én vezetek.-jön utánam ki a házból. Anyamék most üzleti úton vannak és két nap múlva jönnek.

- Tudom. Zárd be az ajtót. -ordibálok ki az ablakon és nézem ahogy gyorsan vissza fut és ra fordítja a zárat.

- Kösz. Majd el felejtettem. - röhögi ki magát és beugrik mellém a kormány mögé. Lassan a gázra tapos és el indulunk a házunk felé. Én a fejemet az ablaknak döntöm és úgy vizsgálom a mellettünk el haladó tájat. Várom hogy mikor érünk oda de nem is kell olyan sokat várnom mert gyorsan hajt. Úgy fél óra és oda érünk igaz nem a ház elé de Londonba vagyunk már. Örömmel nézem a gyönyörű várost. Nézem a Temzét ahogy elsuhan mellettünk. Bekanyarodtunk abba az utcába mert meg jegyeztem a nevét. Mikor le parkolt ki ugrottam a kocsiból.

- Várj már nálam van a kulcs. - ugrott ki utánam és előre futott.

- Tudhattam volna. - nevetettem fel.

- Te mindent tudsz.-vigyorgott vissza rám. Majd mikor el fordította a kulcsot kinyitotta az ajtót és nagyra tárta. Az élő szoba halvány sárga színűre volt festve.

- Eszméletlen jó. -fordultam körbe. Majd mikor észre vettem a nappalit egy nagy plazma tv - vel önelégült vigyor terült szét az arcomon. - De nagy. És ez a kanapé nagyon be jön. Milyen a háló?  -néztem fel a második emeletre.

- Anya azt említette hogy van harmadik emelet is! Melyiket akarod?-nézett rám.

- Asszem én leszek fent.-nyitottam be az egyik ajtón ami inkább fiúknak nézett ki.

- Josh ez a tiéd lehet! -ordítottam neki.

- Ez meg a tied. -ordibált le fentről. Gyorsan fel futottam. A folyosó nagyon szép hangulatosra volt berendezve. Volt egy fürdő és még egy külön wc volt egy nappali és a háló. Először a nappalit láttam meg mert ahogy fel mész a lépcsőn oda érkezel. Nagyon szép színes huzatok voltak a kanapékon és a foteleken. Volt egy nagy tv amihez még hozzá tartozozz a Ps4 és a Wii meg az xbox. Egy csomó játékot láttam és még úgy szintén sok film. Amint meg néztem magam a nagy tükörbe és meg igazítottam a hajam be léptem a fürdőbe. Pink és a narancssárga keveréke volt vaj színűvel henyitve. Vagy hogy mondjam. Nagy tükör volt aminek örültem mert anyának mondtam hogy mindig egy olyan házat szeretnék amibe sok tükör van. Egy nagy sarok kád is volt meg egy wc. A mosdó kagyló szép nagy volt csak úgy csillogott. Végig húztam a kezem a kidolgozott pulton. Ez csak egy fürdő amit nekem terveztek. Imádom a családom. Ki mentem és megnéztem a hálómat. Gyönyörű baldachinos ágy volt nagy hifi fal. És még egy plusz stúdió hangszerekkel. Ez az én kis kuckóm. Álom házam. Köszönöm. Tárcsáztam máris anyám számát első csöngésre felvette.

- Szia kicsim. Hogy tetszik a ház? - kérdezi és magam elé képzelem ahogy mosolyog.

- Eszméletlenül csodálatos ilyet még nem láttam. Mintha pont nekünk tervezték volna. Nagyon szépen köszönöm. Meg hálálom.

- Nem kell már annyi mindenben segítettetek hogy ez a hálánk. Mi köszönjük. De ugye ha kell majd jöttök segíteni ha muszáj?

- Persze anya. Eddig is jöttünk és még megyünk is majd.

- Szeretünk titeket de most mennünk kell.

- Én is titeket. Sziasztok. - bontottam a vonalat. Miután el raktam a telefonom le indultam a tesómhoz. Az ő emelete is nagyon menő volt ez a legjobb fogalmazás. Minket tükröz. Neki is voltak hangszerek de a legnagyobb hangsúlyt a dob kapta. Mert a bátyám imád dobolni. Szerencsére miután ki járta a fő iskolát a munka mellett egy bandába játszik. A fiúkkal elég jól össze kovácsolódtak ezért nagyon sok időt töltenek együtt mindannyian. Van neki egy külön családja.

- Hallod ez a ház egy álom. Majd jönnek a srácok és felavatjuk a kérót. Oké? - nézett rám miközben meg igazította az ágyán a takarót.

- Persze. Végre meg nézetem kikkel vagy olyan sok időt együtt.

- Szóval benne vagy? Pakoljunk át! -ugrott fel és el kezdett kifelé húzni a csodálatos házból. Egészen ki a kocsiig. Onnantól haza száguldott és otthon az elsődleges házba ahol az ősök élnek meg érkeztünk. Szerencse hogy már be vagyok pakolva és csak le kell cipelni a lépcsőn a bőröndöket. A tesóm nem olyan sok cuccal van és így hamarabb kész lesz.

- Indulhatunk? -kérdezte mikor már kész voltam és indulásra készen.

- Persze. - mondtam és máris ott voltunk. Jó az igaz nincs annyira közel a két ház de hamar meg tettük a távolságot. Ki pakoltam és elkeseredtem mikor rá jöttem hogy a harmadikra kell most fel cipelnem a bőröndöket. Úgy negyed órába telt de else fáradtam nagyon.

- Elmegyek vásárolni! -csúsztam le a korláton.

- Oké ne legyél annyira sokáig.

- Értettem apa.-kapitányoskodtam és elindultam egy bevásárló központot keresni. Az utca majdnem ugyan olyan volt csak itt sokkal de sokkal több volt a kocsi. Egy parkon mentem keresztül majd mikor egy eldugott helyen meg pillantottam egy szimpatikus padot le ültem rá. Eszembe jutott apám aki az igazi apám és anyám elhagyta. Anya mindig azt mondta legyél büszke arra ami vagy és ne akarj az lenni aki nem vagy. Ezt mindig észbe tartottam még most is. Apa anyámat mindig verte kiskoromban én és Josh kellett le szedjük apánkat anyáról mert ivott és folyamatosan verte őt meg minket. Anyám jól tette hogy ot hagyta azt a rohadékot. Egy könnycsepp után jön a többi is amik miatt nem látok tisztán de a többi emlékek csak úgy cikáznak a fejemben. Egyszer csak valaki meg áll előttem úgyhogy képtelen vagyok fel nézni az illetőre. Egy duci fiú áll előttem és engem tanulmányoz.

- Mi a baj?-kérdezi és arrébb rakja a kezében lévő táblát amire az van írva hogy Free Hugs!

- Semmi.-szipogok - Hány ölelést kaptál ma?-kérdezem szégyenlősen.

- Nem olyan sokat. El mennek melettem.

- Gyere ide. -hajolok oda. Meg ölelem. Nem kell nekem semmi más csak az ölelésed, vagy talán csak a magány? Furcsa hogy milyen kulturált gondolataim vannak. Én vagyok az ifjú Séksszpír.

- Köszönöm. - néz rám aranyosan.

- Rám fér egy kis társaság. -engedem el és bele nézek a kék szemeibe.

- Hogy hívnak? -kérdezem úgy szintén szégyenlősen.

- Ha te azt tudnád. - nevet fel.

- Bocsi nem akartam. Akkor hogy hogy itt vagy? -kérdeztem zavartan.

- Unatkoztam ezért el jöttem öleléseket adni. Senki se kapó rá nagyon. És te? Te miért vagy itt?-néz rám mosolyogva.

- Hát tudod. El jöttem be vásárolni és nem még nem jutottam el oda inkább le ültem a parkba. Elgondolkodtam az elmúlt években és rám jött a sírás.

- Miért? Valami rossz emlék?

- Nem anya és apa elvált és én nem szeretem apát. Anya jól tette hogy ott hagyta.

- Miért? Mit csinált?

- Megverte anyukámat. És minket is a tesómmal.

- Sajnálom. Őszintén. Még egy ölit?-tárja szét a karjait.

- Köszi. -nevetek fel most először és meg ölelem. - Nagyon aranyos vagy.

- Te meg szép. Már messziről kiszúrtalak.-nevetett fel megint. Messziről meg hallom az 1D-től a One Wayt és elkezdem énekelni. Mármint inkább dudólni.

- Rajongó vagy?-kérdezi tőlem mikor befejeződik a szám.

- Én? Dehogy. Az rajongás hogy tudom kívülről az összes számot ami a rádióba megy?

- Nem tudom na. Szép hangod van.

- Köszönöm. - álltam fel.- Most inkább megyek mert mérges lesz a bátyám. Remélem még találkozunk. - ölelem meg utoljára.

- Szia. Én is.-mondja és én eindulok. Gyorsan találok egy nagy Supermarketet és ne megyek veszek ennit és innit mivel ez kifohyóban van otthon. Gyorsan azért beszaladok egy ruha boltba és nézek ma estére egy cuki ruhát. De inkább a sapkák érdekelnek úgyhogy azokból veszek egy párat. Hamar otthagyom azzal a szándékkal hogy egyszer élünk és inkább otthon. Elindulok és most hamarabb haza érek. Josh éppen dobol úgy hallom. Bepakolok a hűtőbe és a szekrényekbe majd a ruhámmal felindulok az emeletemre. Le ülök a laptopom elé és fel nézek fb-ra hogy történt-e valami. Mint mindig semmi. Fel megyek azért Twitterre is. Ott csak két ember követett be. Gyorsan vissza követem őket és fel megy egy olyan oldalra ahol lehet kamerázni idegenekkel egyszóval ismerkedni lehet. Elsőre egy elég szimpinek tűnő lány jön be aki elkezd arról magyarázni hogy milyen rossz neki NEVELŐ INTÉZETBE. Mondom hát jól van. Tovább kapcsoltak egy buzi fiú jön be és elkezdünk arról dumálni hogy egy srácon a segge a legjobb. Én se vagyok normális az tuti. Tovább kapcsolnak. Egy pirszinges ürge jön lánc fűrésszel a kezében. Ijjedtben arrébb nyomom. Egy helyes fiú fekete hajjal és egy pár tetkóval. Köszönök vissza köszön és elkezdünk olyan dolgokról beszélni ami nem tudom hogy jön ide. Aztán a kamerába mármint inkább a hangszóróba meg hallok egy számot úgy szintén az egy détől. Ami nagyon ismerős mert annyit halottam már a rádióba. Egyből éneklem.

- Te a rajongóm vagy?-szólal meg hirtelen a fekete hajú.

- Ezt még is hogy érted?

- Én vagyok a banda egyik tagja.

- Úristen. Ez hihetetlen. És?-kérdeztem fél perc elteltével.

- Semmi. Gyertek srácok. - ordította el magát. Négy fiú mögé sietett. Mindet be mutatta nekem és mesélt is róluk.

- Szóval Louis félsz a kanalaktól? -néztem rá az eléggé rövid hajúra.

- Nem az én vagyok. - nevetett fel egy barna hajú és kék szemű fiú. Ez a kék szeme valahonnan ismerős.

- Most mi van?-vörösödtem el.

- Semmi.-mondta utoljára a fekete hajú mielőtt még át kapcsolatak volna. Röhögve le hajtottam a laptopom tetejét és inkább le mentem inni. A tesóm még mindig gyakorolt szóval nem zavartam.